Tíz perc van az életedből-
szól egy hang, közömbösen,mintha csak parizert mérne egy pult mögött. Csikorognak ezek a szavak,üveszerűen,keserű,pici csengéssel. Körbenézek lassan,vajon hol lehetek? Körös körül apróbb,nagyobb kövek,kavicsok,száraz fák ,olyanok amiket a folyók cipelnek magukkal,majd megunva apró pálcikaként eldobnak,majd futnak tovább. Lépteim lassúak,nehézkesek minden mozdulatom fáj. Aztán mintha ott a távolban torz tükrözéssel mozdulna valami. Sárgás,piros lobogással tüzeket látok,rohanó emberekkel ,de ordításra nyílt szájuk néma marad. Itt ott heverő katonák mind régi ismerős ,aztán eltűnnek ők is. Aztán messzebb egy öregasszony ,kezében lámpával, valakit vár,bár tudja soha nem ér haza. Eltűnik ő is. Nagy asztalokat látok ,szellemi óriásokat, vörösborral teli poharakat ,hangnélküli vitát elporladt bölcsek tanairól,régi baràtokat, egyszer volt történeteket.
Öt perc van hátra az életedből-figyelmeztet az üveghang.
Megsimítom Nagyanyám ráncoktól tört gyönyörű arcát,könnyet hullatok némán Nagyapám vállára. Nini ott állnak a gyerekeim,mind nagy már,körülöttük nyüzsögnek az unokák,játszva kergetőzve négylábú barátaimmal. Ott van Szuszi,Bobó,Nudli,Papa,és még ki tudja hányan. Anyám keze fogja enyémet Apám csak néz mélyen,emberfeletti szeretettel. Érzem búcsúzkodunk,hogy találkozzunk.
Egy perc van az életedből-
csikorogja láthatatlan kísérőm hangja. Eltűnik mindenki,magamra maradtam. Hátamból elillan az évtizedek alatt bevésődött fájdalom,léptem könnyű. Távolban egy végtelen óceán borít be mindent és én arra tartok. Nincs bennem félelem,az egyetlen érzésem a kíváncsiság. Még két lépés és elérem a mindenséget,ahonnan születünk és ahol utunk véget ér ,de csak azért ,hogy aztán ismét kezdődjön az örök körforgás. Most,mondom magamnak,most!
Bábi négylábbal egyszerre ,végtelen hangos nyekergéssel ugrott a gyomromba,azonnali ébredésre ítélve. Meglepetten ülök fel,és meglehetősen bamba képpel nézem a vén,foszlott macskát. Te most szottyot akarsz,vagy esetleg nem gondolod ,hogy ideje belépnem az ősi óceánba? Sárga szemeiből nem olvasok ki semmit,felkapom,megdögönyözöm,miközben ő elégedetten bugyborékol. Ez már titok marad. Biztos ami biztos adok neki szottyot. Mert hát Bábival nem jó szórakozni...
