Így,lassan hatvan év elteltével,soha nem gondoltam volna, hogy fedezhetek fel magamban új dolgokat,érzéseket,egész addig ,míg a sors össze nem rángatott ezzel a furcsán vén kölyöklelkű ebbel,Dundussal. Ezerszer néztem mentések közepette rettegő,néha vakságig közömbös szemekbe ,töröltem belőlük…

Már kiskoromban megszoktam ,hogy az ajándékra várni kell. Szüleim soha nem voltak gazdagok és bár mindent előteremtettek nekem,a nagyon vágyott dolgokra bizony várni kellett. Volt csak napokat,heteket,de a komolyabbaknál lehettek hónapok is. Emlékszem a durrogós,forgótáras,rózsapatronnal működő…

Beleestem megint. Hiba vagy sem,nem tudom,de néhány dolgon elgondolkodom,bár talán nem kéne ezt ennyire erőltetni. Nézem ezeket a mini videókat a tiktokon. Lehet,nem jól írom ,de bocsánat én még igaziból ettem a majálisi virslit,miközben a háttérben zengett az éljen ez meg éljen az. Szóval nézegetem…