Évek óta a falunak ezen részén a legkülönösebb látnivaló a "Masziséta". A jeles hagyomány nagyrészt abból áll,hogy egy medvenagyságú óriáskutya elöl trappolva vontat maga után egy nálánál talán 10-15 kilóval könnyebb szőke nőt,aki messziről rákiabál az arra haladókra,megelőzendő a baleseteket. A nő derekára van kötve a hosszú póráz,így néha teljesen úgy néz ki mintha vizisíelne, szerintem sokszor még a földtől is eltávolodik. A Masziséta naponta ismétlődik, ha esik,ha fúj. A nagy szőrmók kutya boldogan trappol és olyan apróságok egyáltalán nem érdeklik, hogy mondjuk keresztül tör néhány sűrű bokron. Eni sétáltatja Jónást a kaukázusi keveréket akit úgy hoztunk el hogy kétlábon hörgött ránk,mint egy grizzly medve. Isten tudja mennyi idő és kacsacomb hatására ez átalakult egy plüssmackó gurgulázva fetrengő játékává. Van még "Masziebéd",amit megelőzően Jónás végig ordít ,siettetve a szerinte borzasztóan lassú kiszolgálást. Aztán ott van a "Masziidő",ami abból áll,hogy a benga kutya földhöz vágja magát,és bugyborékoló hangok közepette dögönyözteti magát,csak azért ,hogy később teljesen bemásszon Eni ölébe. Eni ilyenkor úgy néz ki,mint akire a pásztorgyűlésen ráborult a subafogas. Nézem őket,és azon gondolkodom,hogy hány és hány ilyen "vérivót" lehetne boldoggá tenni sétákkal,játékkal és szeretettel.

Persze ne felejtsük el a kacsacombokat sem!