Gondolom most kipurcanok! Nézem a forrón vibráló levegőt,és hatalmas adag csokieper fagyikombón álmodozom. Viszont nincs nekem olyanom,tehát abból dolgozunk ami rendelkezésre áll. Elszánt arcal pakolászom a mélyhűtőt, azonban kezdeti lelkesedésem megtorpanni látszik. A rendelkezésre álló alapanyagok elég szűk terepet biztosítanak a fagylaltkölteményre. Elgondolkodva nézegetem a kockára fagyott gyalult tököt,majd a nyamvadt farhátcsomagot. Van még kevés borsó és rengeteg fagyasztott kutya és macska kaja. Ez kész katasztrófa,nyögöm,majd hirtelen eszembe jut valami. Kinyargalok( ezt kérem mélységes elnézéssel kezelni,mert valahogy így nyargalnak a túlkoros rozsomákok)a kert végébe ,oda ahová sünhaverom is nassolni jár. Szedek szedret,visszafelé pár maradék málnát kapkodok,tépek citromfüvet és ezzel a vegyes zsákmánnyal toppanok a konyhába. Dundus lelkesen üdvözöl mint aki hónapok óta nem látott,pedig az egész kertkörút talán ha öt percig tartott. Lelkesen totyorászik,vicces füle izgatottan lebeg. Határozottan fel van dobódva ,de annyira ,hogy kételkedni kezdek kezdeti tudományos megállapításomban. Nem orrszarvú ennek az őse ,hanem gyapjas puputeve. Hogy nincs melege itt pattogni. Jeget feszegetek,cukrot rázogatok,csapvizet mixelek és már készen is van az akármi. De legalább hideg. Dundus is kap egy málnát, amit lelkesen elfogyaszt miután kifeszegetem szájából a kézfejemet. Szóval meleg van!