Okos vagOkos vagy, pislogok egyre elismerőbben Tökre. Az utóbbi időben egyre gyorsabban veszi észre,hogy mit szeretnék tőle ,és látható elégedettséggel meg is teszi,nagy kutyavigyorral az arcán. Szusszanjunk egyet,ereszkedek le a kiülő kényelmes székébe,kezemet a fejére téve nézegetni kezdem. Kutyásoknál ismerős, megszokott sorrendben tapogatom végig. Nincs kullancs,dudorokat sem érzek,végigfuttatom ujjaimat a lábán,nincs toklász,nézem a szemét,aztán.. Hangos röhelyre váltok mert Tök utánozhatatlan fülbillegtetésbe kezd és komoly arcal dugja a szemem elé hallókáját. Látszik ,hogy komolyan veszi a vizsgálatot és mindent elkövet,hogy az ellenőrzés végén nevetve megdicsérjem. Tényleg sokat tanul ,hökkenek meg,aztán matató kezeim megállnak egy pillanatra. Biztos , hogy ő tanul? Vagy lehet ,hogy én tudok többet Tökül? Honnan jön a tudás? A megismerésből,a tanulni akarásból? Lehet ,hogy könnyebben érhetünk el bármit ,ha együtt tanuljuk a másikat? Kíváncsian nézegetem melegbarna szemét. Tiszta,mély,ősi szemek. Maga a természet.Nincs benne az emberek kapzsisága, anyagi habzsolása. Gyönyörködöm benne egy darabig ,majd felkepesztetek. Menjünk,mondom. Még megnézzük Papát az aprólabdáknál. És kapsz te is. Mert ez így van jól!