Fene ismeri itt ki magát, mormogom,miközben egy földönkívülinek tűnő növényre csodálkozom rá ,aki erőszakosan muskátlinak képzeli magát,a virágládában bújkálva. Ebek közben végzik lelkes rutinjukat,a földtúrást,ismeretlen dolgok rágcsálását,kedvenc fáim lepisálását,járdaközépre szarást. Aztán hirtelen elrobban a nagy vasárnapi nyugalom egy biciklis teker kicsit bizonytalanul házunk előtt az úton! A brigád ordító hősiességgel rohamozza a kerítést,élükön a viking berserkerrel,Moltéval. Éles fejhangja tépi a fület és mellette szinte kellemesnek tűnik a többiek brummogása. Megkegyelmezve a fura növénynek utánuk vánszorgok,mert ugye valakinek a kerítésről is le kell feszegetnie őket. Ezen elfoglatságom közepette, némi ütemkéséssel a kert vége felől feltűnik Dundus. Fülei lebegnek a lelkesedéstől és varacskosdisznót megszégyenítő ügetéssel lendül a többi házőrző közé. Mivel vaksi, elméri a távot és nagyot koppan a lábazaton. Hajolnék hozzá, de ő rendíthetetlen lelkesedéssel felpattan és mély öblös vakkangatásba kezd. Percenként kettő jön ki belőle,de ezt képes órákig produkálni. Megdicsérem,mert hisz ő okos. Igaz a biciklis már a boltnál kerekezhet,de ő itt házat őriz! A saját házát! Érthető. Otthon van.