Na szóval,idáig azt hittem,hogy csak egyszerűen hülye. Dundus (mert róla van szó) rendszeresen bezár valahová,teszi ezt úgy ,hogy tömb testével eltorlaszolja az ajtót. Ember legyen a talpán aki csak úgy el tudná taszajgatni. Más ebek méltóztatnak felkepesztetni,ha az ember rányitja az ajtót de nem így Dundus. Megfeszíti magát,néha nyöszörög,de volt olyan is,hogy a nagy erőlködéstől elfingotta magát. Szóval harcolunk egymással,egyikünk sem az a feladós fajta. Aztán ma lelepleztem az igazi indítékát. Egyszerűen szórakozik velem! Pakolásztam a konyhában,és közben sűrűn nyitogattam a konyhaszekrény alsó ajtaját,ami mögött a szemetes edény lapul. Dundus egy ideig nézegette ahogy ügyködöm,majd nemes egyszerűséggel habtestével zárolta az ajtót. Eddig nem is lett volna váratlan,de a pofátlan vénség még eljátszotta,hogy alszik. Miköznen taszigáltam,félszemmel rámsandított,és esküszöm ,hogy röhögött. Ja,ha így vagyunk gondoltam,akkor játszunk nagyban. Távolabb mentem és feltűnő,elnagyolt mozdulatokkal elkezdtem matatni a tápos zacskóban. Láss csodát a vén dagi a hátonfekvésből hihetetlen kalinpálások közepette odakukacolt hozzám. Vigyorogva adtam neki és mielőtt meg tudott volna mozdulni,kidobtam a szemetet. Vádlóan nézett rám.

Elrontottam a játékát.