Egyszer sráckoromban vettem egy rozoga autót. 18 lehettem,pénzem sem volt,igy be kellett érnem azzal amit a szűkös keretem adni tudott. Választásom egy öreg 125-ös Polskira esett,a miértre meg már nem is emlékszem. Aztán történt egyszer,hogy lekoccoltam egy előttem satuzó autót,és mikor kiszálltam meglepődve láttam,hogy eltűnt a kocsim eleje. Festékdarabkákon kívül jószerivel nem maradt belőle semmi. Kiderült ,hogy az egész eleje csiszolóvászonból volt, amit gondosan áthúztak gittel,majd lefényezték. Hogy miért jutott eszembe ez az egész? Mostanság egyre többször fut át rajtam az az érzés ,ami akkor ott a kocsit nézegetve rámtört. Kikenjük,lefestjük oszt rendben van minden. Egy ismerősöm kérlelt,nézzem meg a kutyáját,mert valami baj van vele. Húztam halasztottam,de aztán bólintottam. A szóban forgó ebecske ,egy mókás kis puli kevi, nem tűnt bonyolultnak. Alapvetően könnyen megijedt váratlan helyzetektől,a külső tényezők erősen befolyásolják,érzékeny,talán csak ennyi a baj. Nekiláttam volna elmondani a mondókámat, miszerint ezt kéne tenni ,mikor kezemet a kutya fejére tettem ,és rögtön befogtam a szám. Apró vibrálás szerű remegések futottak a bőre alatt másodpercenként. A szituáció nem indokolta,oka nem volt rá. Lassan felemeltem a kezem és gondosan kikérdeztem a gazdit. Ott aztán kiderült,hogy a kutya régebben sokszor csípkedett meg másokat ,és ezért elvitték egy szakértőhöz aki szépen le is szoktatta róla. Hallgattam a kolléga módszerét,és a papír Polski jutott eszembe. Gittet húztak rá,és lefényezték. Pont mint ezt a kutyácskát. Az igazi problémát lekenjük,elfojtjuk,és készen is van. Méghozzá mennyire kész. Ha egy rossz viselkedési formát elfojtunk és nem megyünk le a gondok mélyére,az máshol fog megnyilvánulni. Talán éppen félelemmel. Elszégyeltem magam,és előröl kezdtem az egészet. Előélet,reakciók,kifejezések,mindent egyenként. Nem volt könnyű menet,sőt. Haladunk azért lassan. Hogy miért lassan? Nem akarok gittelni. Azért.