Az ember életében vannak nehezebb idők. Kilátástalan,szorongó,néha félelemmel teli napok,évek. A gondok csuklyás rémei csendesen meghúzódnak a sötét sarkokban,szinte mozdulatlanul szorítva ki belőled a levegőt. Mi lesz most?-kérdezed,és jó volna megint gyereknek lenni,mert akkoriban még azok akik szerettek,tudták rá a választ. Magad vagy,és néha szeretnél kiugrani az egészből,gondolva az egyszerűbb. Nekem erre mindig ugyanaz a megoldásom. Fogom a kutyám vagy macskám és jól kipanaszkodom magam neki. A vicces az,hogy tökéletesen értik minden bajodat,és már náluk is van a csodapirula. Nyugtató szemek,egy pacsira nyújtott láb,gyors nyalintás a kezeden,szinte gyógyszer. 

Sokszor segítettek már és közben rájöttem,hogy a gyors elsősegély csak a kezdet. Ha jobban megfigyeled őket,még tanítva megmutatják a megoldást is. Csak azzal foglalkoznak ami rájuk tartozik és nem verik a fejüket a falba,ha úgysem tudnak változtatni rajta. Kifejezik ha szükségük van rád,de soha nem hagynak magadra mikor elesett vagy. Ez az állatok sajátja. Sajnos.