Szeretek főzőcskézni. Na nem kell arra gondolni,hogy a levegőben szeletelem a krumplit vagy kacsanyakba hajlított alkarral szórom a sót a krumplistésztába. Ez olyan kis amatőr szakácskodás, nagyon az alapoktól. Most például babfőzeléket kutyulok. Illetve kutyulnék,csak hát én rendelkezem a világ négy leglelkesebb kuktájával. Töki,Csöppke,Molte és most már Dundus is a lehető legnagyobb igyekezetét beveti,hogy legalább egy karika kolbászt kiverjenek a kezemből. Mikor már a merőkanalat rázva ugrálok mérgemben,taktikát változtatnak. Csöpp a konyhai asztal alatt leseget kifelé,szugerál és a szemmelverést gyakorolja. Tök egyszázalék kunyeráló arccal üldögél,egész biztos ,hogy pillanatokon belül éhen hal. Dundus bőg mint egy teve, de Molte a legrosszabb. Ő például teleportál. Nem tudom, hogy csinálja,de miliszekundum alatt változtatja a helyét,és közben háttépő fejhangon visít. Olvastam, hogy fajtája, a Norvég Buhund,már a vikingeket is elkisérte portyáikra. Rögtön értelmet nyert számomra az a fura tülkös sisak amikben a képeken ábrázolják őket. Balesetvédelmi felszerelés ,hogy ne repedjen szét a fejük a buhund visítástól. Egy szó mint száz főzögetek. Közben Eni csinál pár képet kutyáinkról. Ott például tisztán látszik,hogy Molte épp teleportálni készült.

A főzelék viszont jó lett. Nekem!