Vau-vau,zeng a házban percek óta. Dundus egyéni és egyben elég szűkreszabott beszédcsokrában ez három dolgot jelenthet. Vagy éhes,vagy ki akar menni,esetleg ismét éhes. Jelenleg a második variációtól van a hangoskodás,nem cifrázza túl ,egyforma ütemben és hangon magyaráz. Kint esik az eső,tiszta latyak minden. A többiek az orrukat sem nagyon akarják kidugni,nem úgy Dundus. Abból indul ki,hogy bármi történik bárhol, annak jónak kell lennie. Lelkesen tuszmákolja kifelé az ajtót,cseppet sem zavartatva magát,hogy az befelé nyílik,majd miután az említett akadály elhárult előle izgatott füllebegtetéssel kivágódik a tornácra. Igen ám,csak a tornácot egy kis kerítés fogja körbe,rajta egy deszkakapuval. Más ebek hasonló esetben megvárják míg kinyitom,és akadálytalanul futnak a kertbe. Nem így Dundus. Jégmaci pattogással,aprókat ugrálva fejjel megy a kapunak. Áll pár másodpercig,majd mintha semmi sem történt volna,megfordul és ismételt füllebegtetés közepett visszarugózik a konyhába,békésen eldől és mint aki jól végezte dolgát ,hortyogni kezd. Rövid tuskólábai mozognak közben és elégedetten röfög. Ez egy ogre! Nézegetem,és bevallom,hogy közben röhögök nagyon. Ezt hogy találta ki az égi főnök?